Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magáncélú telefonhasználat miatt közteher 2010 évben

2010.08.30

A személyi jövedelemadóról szóló törvény természetbeni juttatásnak minősíti a helyi, a távolsági távbeszélő-szolgáltatás, a mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatás magáncélú használata miatt keletkező adóköteles bevételt. A magánhasználat értéke vagy tételes elkülönítéssel határozható meg, vagy a tételes elkülönítés helyett választható, hogy a kiadás 20%-a minősül magáncélú használatnak. Ezután, mint természetbeni juttatás után a munkáltatót 54%-os személyi jövedelemadó, valamint a személyi jövedelemadóval növelt érték után TB-járulék, és munkaadói járulék is terheli, a kifizetőt pedig 54%-os személyi jövedelemadó, és 11%-os egészségügyi hozzájárulás.

2010-től a telefon magáncélú használata miatt a munkáltatót továbbra is 54%-os személyi jövedelemadó (1008A-01 6.sor), valamint a személyi jövedelemadóval növelt érték után a 27% TB járulék terheli (16-20. sor). A munkaadói járulék adónem megszűnt, beleolvadt a TB járulékba.

Telefonhasználat az apeh tájékoztatójából: A jelenlegi gyakorlat szerint, ha a kifizető nem tudja megállapítani az egyes biztosítottnak minősülő magánszemélyek által megszerzett bevételt, akkor a Tbj.) 4. § k) pont szerinti szabály figyelembevételével megállapított járulékalapot képező jövedelem után százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. Az adóköteles természetbeni juttatás után fizetendő társadalombiztosítási járulékot a ’08-as bevallásban magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként kell feltüntetni. A cégtelefon használat után adókötelezettség akkor keletkezik, amennyiben a kifizető az őt terhelő kiadásból megállapítja a magáncélú használat értékét. Ez az időpont a telefonszámla megfizetésének időpontjával esik egybe, attól függetlenül, hogy milyen időszak díját tartalmazza a telefon számla.

Kétféle módszer szerint számlázható ki a magáncélú használat. a.) vagy a bruttó számlaérték 2o%-át téríti a dolgozó (ha nem akarsz vagy tudsz a tételes kigyűjtéssel foglalkozni) s akkor mentesülsz a természetbeni juttatás terhei alól, vagy b.)a szállító számlájából a forgalomarányos tételeket kigyűjtöd és a nem forgalomarányos kiadásokat a magáncélú beszélgetéshez arányosítod, s ennek figyelembevételével végzed el a kiszámlázást. Mindkét esetben a bruttó számlaértékből indulsz ki és visszafelé kiszámolod az áfa értéket.

A személyijövedelemadó-törvény és az áfatörvény a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11. és 64.20.12.), a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13.) és az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitelt (SZJ 64.20.16-ból) tekinti adókötelesnek.

 → Telefonköltség 20%-ának továbbszámlázása

A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből a magánszeméllyel (dolgozójával) nem téríttet meg a vállalkozás. A magáncélú használat értéke, a kifizetőt az említett telefon-szolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével, és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. Amennyiben ezt kiszámlázza a dolgozóknak, akkor a vállalkozás személyi jövedelemadó fizetésére nem kötelezett. Amennyiben a magáncélú telefonhasználat költségei nem különíthetők el, vagy túlságosan nagy ráfordítást igényelne a kigyűjtése, a vállalkozás választhatja azt, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek, amelyet kiszámláz a telefont magáncélból használók részére. Ebben az esetben is mentesül a cég az adóköteles természetbeni juttatás kötelezettségi alól.

Tehát a magáncélú használat tételes elkülönítése helyett, a szolgáltatásról kiállított számla értékének 20 százalékában is megállapítjuk a magáncélú használat értékét, és ebben az esetben ennek összegét kell a munkavállalókkal megtérítteti annak érdekében, hogy a vállalkozásnak ne kelljen fizetnie a természetbeni juttatás közterheit.

Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hiszen ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn. Nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csupán a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme. Ebben az esetben a szolgáltató által számlázott teljes számlaértéket - a le nem vonható 30% áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni. (T 52. - 454.)

A szolgáltató által számlázott összeg, munkavállaló által megtérítendő részét, vagyis a jelen esetben 20 százalékát, a munkavállaló felé kiállított számla alapján, a munkavállalóval szembeni követelésként és egyéb bevételként, illetve fizetendő áfaként kell elszámolni. A magáncélú használat vélelmezett összege nem lehet az értékesítés nettó árbevétele - még akkor sem, ha arról számlát állítanak ki -, hiszen a munkavállalótól kapott összeg nem egy konkrét szolgáltatási mennyiségért kapott ellenérték, hanem a szolgáltatás igénybevételének egy vélelmezett hányad - nem mért mennyiség - alapján történő megtérítése!!! A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy - ha a munkavállaló hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással - a követelés egyidejű beszámításával - is történhet.

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény vonatkozó rendelkezéseinek értelmében, a vállalkozás azzal, hogy megfizetteti a magánhasználat vélelmezett részét,nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek, az áfa törvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincs. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított általános forgalmi adó 70 százalékát vonhatja le. Amennyiben az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül, a megállapított magáncélú hívások tételeire jutó előzetesen felszámított általános forgalmi adó, és az üzleti célú használatra jutó áfaérték 30 százaléka lesz nem levonható a bevallásban. Ha az üzleti célú és a magáncélú használat vélelmezett aránya 80-20, akkor példánkban tételezzünk fel egy 120 egység bejövő számla szerinti bruttó értéket, melyből 100 egység az ellenérték és 20 egység az áfa.(példában az áfa mértéke 20%, jelenleg 25%!!!)

Nézzük meg, hogyan kell lekönyvelni a gazdasági eseményt, feltételezve, hogy az adóhatóság a magáncélú használat tényleges arányát nem vizsgálja, és a munkavállaló a magáncélú használat értékének bérből történő levonását választja!

- a szolgáltató számlája szerinti érték (az üzleti és a magáncélú használat összesen), és annak le nem vonható áfája: 100+100*0,2*0,3=106 , ahol 100 a telefonszolgáltatás teljes ellenértéke, 20 az előzetesen felszámított áfa, és ebből 6 a le nem vonható általános forgalmi adó, melyet költségként kell elszámolni. 

T 52. Igénybe vett szolgáltatások költségei  K 454. Szállítók 

- a szolgáltató számlája szerinti érték összes levonható áfájának elszámolása: 100*0,2*0,7=14  T 466. Levonható általános forgalmi adó  K 454. Szállítók - a vélelmezett magáncélú használat (20%) dolgozók által megtérítendő nettó értéke: 100*0,2=20 

T 361. Munkavállalókkal szembeni követelések  K 96. Egyéb bevételek

- a magáncélú használat értéke után kiszámlázott fizetendő áfa: 100*0,2*0,2=4 

T 361. Munkavállalókkal szembeni követelések  K 467. Fizetendő általános forgalmi adó

- a magáncélú használat értékének beszámítása a munkavállalóval szembeni kötelezettségbe a bérelszámoláskor írásbeli nyilatkozat alapján: 20+4=24 

T 471. Jövedelem-elszámolási számla  K 361. Munkavállalókkal szembeni követelések

A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása alapján, személyi jövedelemadót és egyéb közterhet ebben az esetben a magáncélú használat után nem kell fizetnie a vállalkozásnak. Amennyiben a vállalkozás a magánszemélyek részére a rájuk vonatkozó tételes kigyűjtés alapján készíti el a számlát - az alapdíj arányos összegét is beleszámítva -, akkor a továbbszámlázás számviteli elszámolása a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számviteli törvény szerinti követelményeknek (3.§). Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemély(ek)nek továbbszámlázandó összeget - a le nem vonható áfával együtt - az áruk között közvetített szolgáltatásként kell kimutatni. A számlaérték fennmaradó részét - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként kell könyvelni. A magánszemély(ek)nek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás - áruk között kimutatott - értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell könyvelni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.