Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szociális humánszolgáltatások ellenőrzési gyakorlatáról (tanulmány 1.rész)

2009.10.19
 

Bevezetés

 A „Szociális Szolgáltatások Ellenőrzésfejlesztési Programja” keretében szükségessé vált a szociális humánszolgáltatással kapcsolatosan ellenőrzést végző hatóságok ellenőrzési gyakorlatának felmérése és összehasonlítása, az alkalmazott módszerek számbavétele abból a célból, hogy a felmérés és annak megállapításai segítséget nyújtsanak kialakítandó egységes országos ellenőrzési gyakorlat és ehhez szakmai segédletek elkészítéséhez, az ellenőrzés informatikai fejlesztéséhez.

 Annak érdekében, hogy megállapíthatóvá váljon, hogy a szociális hatóságok eleget tudnak-e tenni a jogszabályi előírásoknak, megfelelő gyakorisággal végzik-e az ellenőrzést és milyen dokumentációs rendszert alkalmaznak, a szociális hatóságok körében, valamint a Magyar Államkincstár szerveinél történt tapasztalatgyűjtés.

 A vizsgált hatóságok 6 megyéből (Bács-Kiskun, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Somogy, Zala) és a fővárosból kerültek ki. A kiválasztás alapját a kijelölt városi jegyzők körében az határozta meg, hogy a földrajzi elhelyezkedés szempontjából az ország különböző régióiból kerüljenek ki a megkérdezett hatóságok, szakmai szempontból pedig, hogy feltételezhetően megfelelő számú működési engedély kiadása alapján legyen ellenőrzési feladatuk és így valamilyen kialakult gyakorlatuk. Így összesen 60 városi jegyző, továbbá valamennyi szociális és gyámhivatal megkeresésére került sor, melyek közül 51 városi jegyzőtől és valamennyi szociális és gyámhivataltól (19) érkezett válasz

 A MÁK ellenőrzési gyakorlatának tanulmányozása munkatársakkal folytatott interjú, valamint az eljárásaik során egyes ügyekben rendelkezésre bocsátott részletes dokumentumok alapján történt.

 A kitöltendő adatlapok és az interjú kérdéskörei az ellenőrzés gyakoriságára, módszereire, lebonyolítására és eljárási lépéseire, az ellenőrzésekkel kapcsolatos szervezési jellegű kérdésekre koncentráltak.

 Az ellenőrzésfejlesztési program szükségességét indokolja, hogy a tanulmánnyal érintett hatóságoknak a működési engedélyezési hatásköréhez már kezdetektől kapcsolódott ellenőrzési kötelezettség, amely 1997-től az önkormányzati fenntartású intézményekre kiterjedően általánossá vált. Ennek azonban – különböző okokból - nem mindig tettek maradéktalanul eleget. Jellemzően mindkét engedélyező hatóság létszám gondokkal küzdött és elsősorban az engedélyezési hatósági eljárások határidőben történő, szabályszerű lebonyolítására fektetett nagyobb hangsúlyt.

Feltételezhető még a kijelölt városi jegyzők esetében, hogy – mint az intézményt fenntartó önkormányzat hivatali szerve – részt vett a fenntartói ellenőrzések lefolytatásában, amivel az intézményellenőrzési feladatát teljesítettnek tekintette.

Nem mondható el ez ugyanakkor a nem állami, egyházi fenntartású intézmények, szolgáltatások esetében, ahol is a jegyző nem vesz részt a fenntartói ellenőrzésben.

 Mind a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, mind pedig a szociális és gyámhivatalok ellenőrzési tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a jegyzői ellenőrzések sok esetben hiányosak, a szociális és gyámhivatalok ellenőrzési tevékenységét pedig ki kell szélesíteni a kijelölt városi jegyző szociális humánszolgáltatással kapcsolatos feladatai teljesítésének ellenőrzése tekintetében a felügyeleti jogkör gyakorlása keretében. Ennek megvalósításához azonban szintén szükséges a hatósági tevékenység egységes megítélése, valamint az ellenőrzés személyi feltételeinek megteremtése úgy a munkatársak létszáma, mint az ezen a területen dolgozók ismeretanyagának szélesítése útján.

 Figyelemmel továbbá arra, hogy az ellenőrzés komplexitásához nem csupán a működési, szakmai feltételek, hanem annak finanszírozásával összefüggő kérdések is szorosan hozzátartoznak, fontos a MÁK ellenőrzési tevékenységének fejlesztése, az ott kialakult jó gyakorlatok széles körben történő megismertetése, a hatóságok kapcsolatrendszerének szélesítése, egymás tapasztalatainak hasznosítása.

Abból a célból, hogy mindezek iránya és módszerei meghatározhatók legyenek, jelen tanulmány összesíti az ellenőrzési gyakorlatot, megfogalmazva egyúttal azon javaslatokat, amelyek az egységesítés mellett a hatóságok munkájához segítségül, útmutatásul szolgáló segédanyagok elkészítését és ismeretfejlesztési lehetőségek területeit célozzák meg.

 

A hatósági ellenőrzés jogi háttere

 A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. III. törvény szerinti személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokat bármely állami, egyházi és nem állami fenntartó biztosíthat, ha az általa fenntartott szolgáltató vagy intézmény jogerős működési engedéllyel rendelkezik és megfelel a szociális törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételeknek. A feltételek teljesülésének, továbbá a működési engedélyben és a jogszabályokban foglaltak megvalósulásának ellenőrzését a szociális törvény a működést engedélyező szerv feladatává teszi.

 A szociális szolgáltatók és intézmények működését szabályozó hatályos kormányrendelet a működést engedélyező hatóság számára előírja, hogy a normatív állami támogatásban részesülő nem állami és egyházi fenntartású szociális szolgáltatókat és intézményeket évente legalább egy alkalommal, míg a normatív állami támogatásban nem részesülő nem állami és egyházi, továbbá az állami fenntartásúakat legalább kétévente ellenőrizze.

 Az ellenőrzési feladat a szolgáltató illetve intézmény működésének, tevékenységének összevetése a működési engedélyben és a jogszabályokban foglaltakkal.

Az ellenőrző hatóság - mely jelen tanulmány készítésekor az illetékes módszertani intézménynek, mint szakértőnek a bevonásával végzi el feladatát - munkájához iránymutatásul a nem állami és egyházi fenntartású szociális intézmények esetében szolgál annyiban a kormányrendelet, hogy a vizsgálati területek közül néhányat kiemelve, nevesítve felsorol:

  • egyszeri hozzájárulás jogszabályban meghatározott részének elkülönítésére, felhasználására, valamint a térítési díjakra vonatkozó kötelezettségek teljesítése;
  • belső szabályzatok elkészítésének szakszerűsége;
  • szolgáltatások szakmai követelményeinek érvényesülése;
  • tartós bentlakásos intézmények előgondozási feladatainak elvégzése;
  • tartalékalap elkülönítése és kezelése;
  • megfelelő felelősségbiztosítási szerződés érvényessége.

 Az ellenőrzéshez figyelembe veendő alapvető jogszabályi kör a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényből levezethető ugyan, mivel záró rendelkezései között felhatalmazást ad kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szabályozásra:

·        188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működési engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről

·        29/1993. (II.17.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó ellátások térítési díjáról

·        1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről

·        9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénybevételéről.

Alkalmazandó ugyanakkor esetenként az önkormányzati törvény, az államháztartási törvény és a költségvetési szervekről szóló kapcsolódó kormányrendelet, az illetéktörvény, a közalkalmazotti törvény, a munkatörvénykönyv, a Ptk, az esélyegyenlőségi törvény, az egészségügyről szóló törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény és a kapcsolódó végrehajtási rendeleteik, a személyi jövedelemadó törvény, stb… és természetesen az éves költségvetési törvények.

 

A Magyar Államkincstár az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban Áht.) 18/B.§ (1) g) pontja; a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban Szmr.) 22 /B. §-aiban foglalt felhatalmazás alapján ellenőrzi a szociális közfeladatokat ellátó intézményt fenntartó egyházi jogi személyek, társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítványok, országos kisebbségi önkormányzatok, közhasznú társaságok, nonprofit gazdasági társaságok, gazdasági társaságok és a humánszolgáltatásokat alaptevékenységként végző, a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók részére a szolgáltatások nyújtásához juttatott költségvetési normatíva és más támogatások felhasználását.

2008. évtől a MÁK ellenőrzési tevékenysége az állami fenntartású szolgáltatásokra is kiterjed, teljes fedésbe kerülve ezzel az engedélyező hatóságok által ellenőrizendő intézményi körrel.

 A jegyzői és a szociális hatóság ellenőrzési feladatainak végrehajtására - a jogszabályban elrendelt minimális ellenőrzési gyakoriság mellett - mintegy „kényszerítő erővel” hat:

·        a nem állami és egyházi fenntartó esetében a feladat ellátási normatív hozzájárulás igényléséhez kötelezően csatolandó igazolás szükségessége, melyet a működést engedélyező szerv a tárgyévet megelőző évben megtartott ellenőrzés alapján tud kiállítani;

·        továbbá a működést engedélyező szervek azon kormányrendeleti kötelezettsége, hogy az ellátást igénybe venni kívánó személynek, törvényes képviselőjének, illetve hozzátartozójának megkeresésére tájékoztatást ad arról, hogy az illetékességi területén székhellyel, telephellyel rendelkező szolgáltató, illetve intézmény működése megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.

 Mivel a hatóság számára feladatot meghatározó törvényi és kormányrendeleti szabályozás az ellenőrzési terület nem határolja le, így az ellenőrző szerv munkájának tartalmát és kereteit a szociális szolgáltatási tevékenységgel összefüggő hatályos joganyag jelenti. A hatóságok eljárására vonatkozó általános szabály szerint a hatóság hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni és hatáskör vagy illetékesség hiányában az ügyben keletkezett iratokat jogszabályban meghatározott időn belül át kell tennie a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.

 Az ellenőrzés fentiek szerinti, más szervek, hatóságok feladatkörébe tartozó vizsgálati területektől való letisztítása után is széles spektrumú, komplex ismereteket, szerteágazó szaktudást igényel:

·        egyrészt a szolgáltatások sokszínűsége,

·        másrészt a szolgáltatások nyújtása során érintett különböző (térítési díjszámítás - pénzügy, önköltségszámítás - gazdálkodás, szolgáltatást igénybevevőkkel kötött megállapodások – polgárjog, személyi feltételek – munkaügy, megfelelő szakképesítés beazonosítása – oktatásügy, akadálymentesség – építésügy, és még sokáig lehetne a példákat sorolni) szakterületek okán.

Az előző nehézségeken túl - nem arányosan jelentkező - mennyiségi teher is hárul egyes hatóságokra amiatt, hogy az illetékességi terület egyedi tulajdonságai (népességszám, településszám, térség elmaradottsága vagy fejlettsége, önkormányzatok kiegészítő állami normatívák kiaknázására való törekvése) más-más formájú és típusú, más-más szervezeti kialakítású és más-más számú szociális szolgáltatókat és szociális intézményeket hívtak létre.

 A módszertani intézmények kijelölésével az ellenőrzés az illetékes módszertani intézmény kötelező bevonásával bővült. Ez munkamegosztást eredményezett a hatóságok és a szakértőként eljáró módszertani intézmények között, mely a gyakorlatban nagyon eltérő módon nyilvánult meg. Az ellenőrzési feladatok kettéválasztása során az egyes területek hatósághoz vagy módszertanhoz sorolása egyrészt egyedi módon, egységesítés nélkül valósult meg (bár zsinórmértékül szolgálhatott volna a Periféria Füzetek sorozat 2000. évi 2. számában közreadott Módszertani útmutató a szociális intézmények szakmai vizsgálatához, melyről az adatot szolgáltatók közül csak egyes szociális és gyámhivatalok tettek említést), másrészt az ellenőrzést lefolytató személye szerint kettéváló terület nagyságának egymáshoz viszonyított aránya is illetékes hatóságonként eltérően alakult. A megosztás anomáliái ellenőrzéssel nem érintett, vagy párhuzamosan ellenőrzött területeket is eredményeztek amellett, hogy helyenként a jó együttműködés eredményeként a hatósági és módszertani (szakértői) vizsgálat egymást kiegészítve megfelelően lefedte az ellenőrzendő területet.

 A szociális szolgáltatók és szociális intézmények ellenőrzése során az eljáró hatóságnak, a kirendelt szakértőnek, az ellenőrzés alá vont személynek, szervnek a hatósági eljárások során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályait kell alkalmazni. Így a szolgáltatás nyújtására vonatkozó anyagi jogszabályok mellett figyelmet kell fordítania a jogszerű eljárásra, az ellenőrzés eredményességét biztosító lehetséges eszközök felismerésére és felhasználására, a megállapítások megalapozottságára, a szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére; szükség esetén a megfelelő szankció kiválasztására és alkalmazására.

 Fentieken túl szükséges megemlíteni, hogy 188/1999 (XII. 16.) Korm. rendelet értelmében 2008. január 1. napjától az ágazati irányítást végző Foglalkoztatási és Szociális Hivatal önálló ellenőrzési jogosítványokkal rendelkezik valamennyi szolgáltatás tekintetében, amennyiben a jogszabály módosítás következtében az ellenőrzés szempontjából működést engedélyező szervnek tekintendő.

 Mindezekre alapozottan ki kell alakítani, és fejleszteni kell a főhatóság, az alsóbb fokú államigazgatási szervek illetve a MÁK kapcsolatrendszerét, amelynek – mint a szakmai irányítás eleme – részét képezi egymás munkamódszereinek, gyakorlatának megismerése, azok megtárgyalása, megfelelő közvetítése.

 Folytatás - 2.rész - itt: www.obe.eoldal.hu/cikkek/szocialis-es-gyermekvedelem-penzugyi-ellenorzese/szocialis-humanszolgaltatasok-ellenorzesi-gyakorlatarol-_tanulmany-2_resz_

 

Vissza a kezdőlapra: www.obe.eoldal.hu

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.